Egy ország valós, gyakorlati megítélését többek között két gazdasági adat is mutatja: az érkező turisták és a vendégéjszakák száma és részesedése a bruttó nemzeti jövedelemben (GDP), illetve az országba érkező külföldi tőkebefektetések (FDI) alakulása. Nem mindegy tehát, hogy egy ország a külföldiek szemében milyen képet alakít ki magáról. Ugyanúgy, mint egy terméknél, vagy akár az egyes embereknél, a mások által kialakított vélemény azon a képen alapul, amelyet az ország magáról kifelé hitelesen megmutat. Ez a kép, amennyiben sikeres, minden területen növeli az ország versenyképességét. Ezért minden ország kénytelen a branding témájával foglalkozni. Kétrészes tanulmányunk ennek a széles területnek egy szeletére, a turizmus és az országbrand kapcsolatára fókuszált. Az első részben vizsgáltuk ezek kapcsolatrendszerét és a közöttük fennálló kölcsönhatásokat.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 54-60
DOI: 10.24387/CI.2024.3.9

A cikkben az üzleti teljesítménymérés szubjektív mérési szempontból kerül megközelítésre, egy primer kutatás keretén belül. Bemutatva a Hargita megyei turizmus-vendéglátásban tevékenykedő vállalkozások esetében jelentkező attitűdöket, ismereteket, elvárásokat és üzleti gyakorlatot a teljesítménymérés terén. A fejlődés kulcseleme a verseny, melynek mérőszáma, összehasonlítási alapja a teljesítmény. Kutatásom fókuszában épp emiatt az üzleti teljesítménymérés gyakorlati aspektusainak feltérképezése áll, Hargita megyében a turizmus-vendéglátás terén. Kérdőíves felmérésemben feltárom a vállalatok viszonyulását, elvárásait a teljesítmény, üzleti teljesítménymérés fogalmához, gyakorlatához kapcsolódóan. Reflektálok a COVID-19 gazdasági recesszió, energetikai válság hatásaira a nevesített területen. Eredményként arra a következtetésre jutok, hogy a vállalati célként fontosnak tartott szempontok és a teljesítménymérés prioritási szempontrendszere nem mindig következetes. Jövőbeli fejlesztési célként kitűzhető az igények alapján kialakított, prioritási súlyokkal ellátott, pénzügyi fókuszú mérési rendszer kialakítása, amely a vevői, valamint munkavállalói elégedettséget, marketing tevékenységet és a szolgáltatásnyújtás minőségére vonatkozó mutatószámokat is tartalmazza.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 48-53
DOI: 10.24387/CI.2024.3.8

A tanulmány Hegedűs (2023) korábbi eredményeit tágítja ki 2019 és 2022 között a nehéz helyzetű vállalkozások vonatkozásában, megegyező módszertannal. A 2019 és 2022 közötti időszak a globális gazdaság számára számos kihívást jelentett, azonban a magyar középvállalatok példáján keresztül végzett kutatásunk azt mutatja, hogy a nehéz helyzetű (NH) vállalkozások aránya csökkent, annak ellenére, hogy több válság is befolyásolta a gazdasági környezetet. Ez a tendencia arra utal, hogy a vállalkozások képesek voltak alkalmazkodni és javítani pénzügyi helyzetüket a kihívások ellenére. Az ágazati sajátosságok alapvetően nem változtak, de jelentős csökkenés figyelhető meg a feldolgozóiparban, a szállításban és az IT szektorban. Ez a csökkenés valószínűleg annak köszönhető, hogy ezek az ágazatok hatékonyabban tudtak reagálni a piaci változásokra és a technológiai fejlődés előnyeit kihasználva stabilizálni tudták működésüket. A válságok ezen paramétereket nem befolyásolták jelentősen, mivel az adatfelvétel módja megegyezett a különböző időszakokban, azonban az adatbázis eltérő volt, ami minimális eltéréseket okozhatott az eredményekben. Az adatfelvétel módszertanának konzisztenciája biztosította, hogy a kapott adatok összehasonlíthatók és megbízhatóak legyenek, így a változások valóban a gazdasági környezet és a vállalkozások alkalmazkodóképességének következményei. A nehéz helyzet kialakulását leginkább az üzleti kockázat határozta meg, amely magában foglalja a piaci ingadozásokat, a gazdasági bizonytalanságokat és a vállalkozások egyedi kockázatait. Az üzleti kockázat kezelésében sikeres vállalkozások jobban tudták csökkenteni a nehéz helyzetbe kerülés esélyét. Ez arra utal, hogy a vállalkozásoknak nemcsak a gazdasági környezet változásaira kell reagálniuk, hanem hatékony kockázatkezelési stratégiákat is ki kell alakítaniuk a hosszú távú pénzügyi stabilitás érdekében. Az elemzés összességében azt mutatja, hogy a vállalkozások adaptív képességei és kockázatkezelési gyakorlatai kulcsfontosságúak a nehéz helyzetek elkerülésében, és hogy a válságok ellenére is lehetőség van a pénzügyi helyzet javítására, ha megfelelő stratégiákat alkalmaznak.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 42-47
DOI: 10.24387/CI.2024.3.7

Ez a tanulmány a ghánai monetáris politika alakulását vizsgálja, és nyomon követi történelmi fejlődését az ősi gyakorlatoktól a kortárs innovációkig, például a központi banki digitális valutákig (CBDC). A monetáris politika kulcsfontosságú mérföldkövei, köztük a Bretton Woods-i rendszerhez hasonló globális keretek befolyásának vizsgálatával a kutatás rávilágít a monetáris politika kritikus szerepére a gazdasági környezet alakításában és a pénzügyi piacok stabilizálásában. A tanulmány kvalitatív kutatási tervet alkalmaz, amely magában foglalja a tudományos cikkek, kormányzati jelentések és nemzetközi pénzügyi intézmények publikációinak átfogó szakirodalmi áttekintését, hogy kontextusba helyezze Ghána monetáris politikai keretét. Ezenkívül a kutatás konkrét esettanulmányokat is elemzi Ghána CBDC-k kísérleti kezdeményezéseiről, a technológiai cégekkel létesített partnerségekre összpontosítva, amelyek célja a pénzügyi integráció és a gazdasági fejlődés fokozása. Tematikus elemzést használtunk a CBDC-k monetáris politikára, pénzügyi stabilitásra és gazdasági növekedésre gyakorolt hatásaival kapcsolatos kulcsfontosságú témák azonosítására és értelmezésére. Az eredmények alátámasztják a CBDC-kben rejlő lehetőségeket a monetáris politikai eszközök javítására és a pénzügyi integráció előmozdítására, miközben olyan jelentős kihívásokat is kezelnek, mint a technológiai infrastruktúra, a kiberbiztonsági kockázatok és a digitális megosztottság. Végső soron ez a tanulmány hozzájárul annak megértéséhez, hogy az olyan feltörekvő gazdaságok, mint Ghána hogyan tudnak eligazodni a digitális valuták bevezetésének összetettségei között, gyakorlati ajánlásokat kínálva a politikai döntéshozóknak és az érdekelt feleknek a fenntartható gazdasági növekedés előmozdítása és a pénzügyi hozzáférhetőség javítása érdekében a digitális korban.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 34-41
DOI: 10.24387/CI.2024.3.6

Kutatásunk központi kérdése annak vizsgálata, hogy a hazai lakáspolitikai ösztönzők működését miként értékelik az általunk végzett primer kutatás keretében megkérdezett válaszadók. A kutatási eredmények bemutatásának előzményeként áttekintettük a lakásépítés, lakásvásárlás ösztönzésére bevezetett hazai intézkedések körét az elmúlt évtizedekben, majd megvizsgáltuk a demográfiai adatok alakulását. A lakás vásárlás/ építés támogatása valamennyi kormány működése esetén prioritást élvező terület volt. A népességszám változása az elmúlt évtizedekben érdemi gyarapodást nem mutat, azonban úgy is értelmezhetjük ezen folyamatot, hogy amennyiben nem lennének ösztönző elemek a rendszerben akkor még nagyobb csökkenés következne be a népességszámot illetően. Hipotéziseink egyike, hogy a lakásépítést/vásárlást támogató rendszerek hatására érdemi növekedés következett be az élveszületések számában.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 28-33
DOI: 10.24387/CI.2024.3.5

A beruházási döntéseket megelőző érzékenységvizsgálat módszertana széles körben ismert és a döntéselőkészítés során annak hasznosítása napjainkban egy természetes igény. A kockázatok becslése, az egyes tényezők hatása mérhető, és a tőkebefektetők számára elengedhetetlen információkat tartalmaz. A jelenleg tapasztalt nemzetközi és hazai változó tényezőknek kitett gazdaságban kiemelten szükséges vizsgálni a reálberuházások kivitelezését érintő kockázatokat – pl. építés során felhasználandó anyagok árváltozása, – valamint a működés során várható hatásokat. A vizsgált témakör két területet ölel fel, egyrészt a negatív hatás bekövetkezésének valószínűségét, másrészt annak hatását. Tanulmányunkban bemutatjuk, annak egyszerű módszertanát, amely segítségével megállapítható, hogy a kedvezőtlen hatás milyen összegben, milyen mértékben módosítja a tervezett beruházás várható jövedelemezőségét. Munkánk során vizsgáljuk a befektető által elvárt „kockázati felár” meghatározásának módját. Áttekintjük, hogy számítások elvégzésével hogyan tudunk segítséget nyújtani a befektetők számára az optimális döntés érdekében.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 21-27
DOI: 10.24387/CI.2024.3.4