A kontrolling csak akkor mûködõképes, és csak akkor járul hozzá a vállalkozás sikeréhez, ha a vállalat tulajdonosa, vezetése igényt tart arra, hogy valós képe legyen a gazdasági folyamatokról, másrészt ha az a személy, aki a controlling funkciót mûködteti, alkalmas a feladatok elvégzésére. Fontos, hogy a kontroller személyére vonatkozóan határozzuk meg a feladatokat, valamint a munkakörhöz szükséges szakmai és személyiségbeli követelményeket.
Controller Info 2020. VIII.évf.(1) szám 22-24.
DOI: 10.24387/CI.2020.1.4
Bevezetés
A controlling szóhasználatot a „to controll” angol kifejezésbõl származtatjuk, melynek jelentése: „irányít”, „szabályoz”, „ellenõriz”. Valójában a controlling definíciójára még nem alakult ki egységesen
elfogadott megfogalmazás. HORVÁTH P. és szerzõtársai (2000) Controlling a sikeres vezetés eszköze címû kiadvány az alábbiak szerint határozta meg a controlling fogalmát: „A controlling – funkcionális szempontból – a vezetés alrendszere, mely a tervezést, az ellenõrzést, valamint az információellátást koordinálja.”
Ez a definíció a vezetési funkciók közül nem tartalmazza a szervezést explicit módon, de ettõl függetlenül magában foglalja azt. A controlling céljaként a szerzõ a vezetés koordináló, reagáló és adaptációs képességének fenntartását jelöli meg a vállalati célok megvalósítása érdekében. Ez az ún. funkcionális közelítése a kontrollingnak.
Hasonlóan határozza meg a kontrollingot SCHWALBE H.(2001) „ Gyakorlati marketing kis-és középvállalkozások számára” címû mûvében: „A controlling olyan információszerzési módszer, amely a vállalkozás céljainak elérését segíti, a terv-tény összehasonlítások eredményén alapuló irányítás, szabályozás és visszacsatolás útján.” Összegezve: „a controlling a hozamorientált vállalkozásirányítás eszköze.”
„A vezetés az eredményért felelõs, a kontrolling az átláthatóságért, melyet információs, döntéstámogatási és koordinációs szolgáltatások révén biztosít.” írja SPREMANN, Grundlagen, Informationssysteme, Anvadungen, (1992) Ez a megfogalmazás elsõsorban tevékenységi alapon közelít a kontrollinghoz, azt az általa végzett tevékenységeken keresztül definiálja. Ennek alapján a controlling a tervezési és beszámolási rendszer kialakítását és a vezetõi döntésekhez szükséges információkat hangolja össze.
Felhasznált irodalom
CZAKO E. (2004): Az EU versenyképesség felfogása. In: Gazdasági szerkezet és versenyképesség az EU csatlakozás után. A VIII. Ipar- és Vállalatgazdasági Konferencia elõadásai. Pécs, október 17-22. o.
CSATH M. (2011): Kimûvelt emberfõk nélkül? Kairosz Kiadó 107-112. o.
HORVÁTH P. (2000): Controlling: a sikeres vezetés eszköze Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest.
HORST-GÜNTER H. (2006): Controlling. A sikeres cégirányítás eszköztáraTUDEX Kiadó KFT, Budapest, 3./3.p.
KÁLLAY L. – IMREH SZ. (2004): A kis- és középvállalkozás-fejlesztés gazdaságtana. Budapest, Aula Kiadó, 10-26. o, 61-79 o., 110-128 o.
KÖRMENDI L. – TÓTH A. (2001): A controlling tudományos megközelítése és alkalmazása. Perfekt Kiadó Rt. Budapest
MANN – MAYER (2007): Controlling kezdõk számára SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., Budapest, 11.p., 164.p.
SCHWALBE, H.: (2001): Controlling az értékesítésben. SALDO Rt., Budapest.
SPREMANN, K.: (1992): Grundlagen, Informationssysteme, Anwendungen. Gabler Wiesbaden, 42.p.
TOMCHUK O, LEPETAN I, ZDYRKO N, VASA L. (2018): Environmental activities of agricultural enterprises: accounting and analytical support. ECONOMIC ANNALS-XXI 169 (1-2) pp. 77-83
