Összes cikk

Egy ország valós, gyakorlati megítélését többek között két gazdasági adat is mutatja: az érkező turisták és a vendégéjszakák száma és részesedése a bruttó nemzeti jövedelemben (GDP), illetve az országba érkező külföldi tőkebefektetések (FDI) alakulása. Nem mindegy tehát, hogy egy ország a külföldiek szemében milyen képet alakít ki magáról. Ugyanúgy, mint egy terméknél, vagy akár az egyes embereknél, a mások által kialakított vélemény azon a képen alapul, amelyet az ország magáról kifelé hitelesen megmutat. Ez a kép, amennyiben sikeres, minden területen növeli az ország versenyképességét. Ezért minden ország kénytelen a branding témájával foglalkozni. Kétrészes tanulmányunk ennek a széles területnek egy szeletére, a turizmus és az országbrand kapcsolatára fókuszált. Az első részben vizsgáltuk ezek kapcsolatrendszerét és a közöttük fennálló kölcsönhatásokat.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 54-60
DOI: 10.24387/CI.2024.3.9

A cikkben az üzleti teljesítménymérés szubjektív mérési szempontból kerül megközelítésre, egy primer kutatás keretén belül. Bemutatva a Hargita megyei turizmus-vendéglátásban tevékenykedő vállalkozások esetében jelentkező attitűdöket, ismereteket, elvárásokat és üzleti gyakorlatot a teljesítménymérés terén. A fejlődés kulcseleme a verseny, melynek mérőszáma, összehasonlítási alapja a teljesítmény. Kutatásom fókuszában épp emiatt az üzleti teljesítménymérés gyakorlati aspektusainak feltérképezése áll, Hargita megyében a turizmus-vendéglátás terén. Kérdőíves felmérésemben feltárom a vállalatok viszonyulását, elvárásait a teljesítmény, üzleti teljesítménymérés fogalmához, gyakorlatához kapcsolódóan. Reflektálok a COVID-19 gazdasági recesszió, energetikai válság hatásaira a nevesített területen. Eredményként arra a következtetésre jutok, hogy a vállalati célként fontosnak tartott szempontok és a teljesítménymérés prioritási szempontrendszere nem mindig következetes. Jövőbeli fejlesztési célként kitűzhető az igények alapján kialakított, prioritási súlyokkal ellátott, pénzügyi fókuszú mérési rendszer kialakítása, amely a vevői, valamint munkavállalói elégedettséget, marketing tevékenységet és a szolgáltatásnyújtás minőségére vonatkozó mutatószámokat is tartalmazza.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 48-53
DOI: 10.24387/CI.2024.3.8

A tanulmány Hegedűs (2023) korábbi eredményeit tágítja ki 2019 és 2022 között a nehéz helyzetű vállalkozások vonatkozásában, megegyező módszertannal. A 2019 és 2022 közötti időszak a globális gazdaság számára számos kihívást jelentett, azonban a magyar középvállalatok példáján keresztül végzett kutatásunk azt mutatja, hogy a nehéz helyzetű (NH) vállalkozások aránya csökkent, annak ellenére, hogy több válság is befolyásolta a gazdasági környezetet. Ez a tendencia arra utal, hogy a vállalkozások képesek voltak alkalmazkodni és javítani pénzügyi helyzetüket a kihívások ellenére. Az ágazati sajátosságok alapvetően nem változtak, de jelentős csökkenés figyelhető meg a feldolgozóiparban, a szállításban és az IT szektorban. Ez a csökkenés valószínűleg annak köszönhető, hogy ezek az ágazatok hatékonyabban tudtak reagálni a piaci változásokra és a technológiai fejlődés előnyeit kihasználva stabilizálni tudták működésüket. A válságok ezen paramétereket nem befolyásolták jelentősen, mivel az adatfelvétel módja megegyezett a különböző időszakokban, azonban az adatbázis eltérő volt, ami minimális eltéréseket okozhatott az eredményekben. Az adatfelvétel módszertanának konzisztenciája biztosította, hogy a kapott adatok összehasonlíthatók és megbízhatóak legyenek, így a változások valóban a gazdasági környezet és a vállalkozások alkalmazkodóképességének következményei. A nehéz helyzet kialakulását leginkább az üzleti kockázat határozta meg, amely magában foglalja a piaci ingadozásokat, a gazdasági bizonytalanságokat és a vállalkozások egyedi kockázatait. Az üzleti kockázat kezelésében sikeres vállalkozások jobban tudták csökkenteni a nehéz helyzetbe kerülés esélyét. Ez arra utal, hogy a vállalkozásoknak nemcsak a gazdasági környezet változásaira kell reagálniuk, hanem hatékony kockázatkezelési stratégiákat is ki kell alakítaniuk a hosszú távú pénzügyi stabilitás érdekében. Az elemzés összességében azt mutatja, hogy a vállalkozások adaptív képességei és kockázatkezelési gyakorlatai kulcsfontosságúak a nehéz helyzetek elkerülésében, és hogy a válságok ellenére is lehetőség van a pénzügyi helyzet javítására, ha megfelelő stratégiákat alkalmaznak.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 42-47
DOI: 10.24387/CI.2024.3.7

Ez a tanulmány a ghánai monetáris politika alakulását vizsgálja, és nyomon követi történelmi fejlődését az ősi gyakorlatoktól a kortárs innovációkig, például a központi banki digitális valutákig (CBDC). A monetáris politika kulcsfontosságú mérföldkövei, köztük a Bretton Woods-i rendszerhez hasonló globális keretek befolyásának vizsgálatával a kutatás rávilágít a monetáris politika kritikus szerepére a gazdasági környezet alakításában és a pénzügyi piacok stabilizálásában. A tanulmány kvalitatív kutatási tervet alkalmaz, amely magában foglalja a tudományos cikkek, kormányzati jelentések és nemzetközi pénzügyi intézmények publikációinak átfogó szakirodalmi áttekintését, hogy kontextusba helyezze Ghána monetáris politikai keretét. Ezenkívül a kutatás konkrét esettanulmányokat is elemzi Ghána CBDC-k kísérleti kezdeményezéseiről, a technológiai cégekkel létesített partnerségekre összpontosítva, amelyek célja a pénzügyi integráció és a gazdasági fejlődés fokozása. Tematikus elemzést használtunk a CBDC-k monetáris politikára, pénzügyi stabilitásra és gazdasági növekedésre gyakorolt hatásaival kapcsolatos kulcsfontosságú témák azonosítására és értelmezésére. Az eredmények alátámasztják a CBDC-kben rejlő lehetőségeket a monetáris politikai eszközök javítására és a pénzügyi integráció előmozdítására, miközben olyan jelentős kihívásokat is kezelnek, mint a technológiai infrastruktúra, a kiberbiztonsági kockázatok és a digitális megosztottság. Végső soron ez a tanulmány hozzájárul annak megértéséhez, hogy az olyan feltörekvő gazdaságok, mint Ghána hogyan tudnak eligazodni a digitális valuták bevezetésének összetettségei között, gyakorlati ajánlásokat kínálva a politikai döntéshozóknak és az érdekelt feleknek a fenntartható gazdasági növekedés előmozdítása és a pénzügyi hozzáférhetőség javítása érdekében a digitális korban.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 34-41
DOI: 10.24387/CI.2024.3.6

Kutatásunk központi kérdése annak vizsgálata, hogy a hazai lakáspolitikai ösztönzők működését miként értékelik az általunk végzett primer kutatás keretében megkérdezett válaszadók. A kutatási eredmények bemutatásának előzményeként áttekintettük a lakásépítés, lakásvásárlás ösztönzésére bevezetett hazai intézkedések körét az elmúlt évtizedekben, majd megvizsgáltuk a demográfiai adatok alakulását. A lakás vásárlás/ építés támogatása valamennyi kormány működése esetén prioritást élvező terület volt. A népességszám változása az elmúlt évtizedekben érdemi gyarapodást nem mutat, azonban úgy is értelmezhetjük ezen folyamatot, hogy amennyiben nem lennének ösztönző elemek a rendszerben akkor még nagyobb csökkenés következne be a népességszámot illetően. Hipotéziseink egyike, hogy a lakásépítést/vásárlást támogató rendszerek hatására érdemi növekedés következett be az élveszületések számában.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 28-33
DOI: 10.24387/CI.2024.3.5

A beruházási döntéseket megelőző érzékenységvizsgálat módszertana széles körben ismert és a döntéselőkészítés során annak hasznosítása napjainkban egy természetes igény. A kockázatok becslése, az egyes tényezők hatása mérhető, és a tőkebefektetők számára elengedhetetlen információkat tartalmaz. A jelenleg tapasztalt nemzetközi és hazai változó tényezőknek kitett gazdaságban kiemelten szükséges vizsgálni a reálberuházások kivitelezését érintő kockázatokat – pl. építés során felhasználandó anyagok árváltozása, – valamint a működés során várható hatásokat. A vizsgált témakör két területet ölel fel, egyrészt a negatív hatás bekövetkezésének valószínűségét, másrészt annak hatását. Tanulmányunkban bemutatjuk, annak egyszerű módszertanát, amely segítségével megállapítható, hogy a kedvezőtlen hatás milyen összegben, milyen mértékben módosítja a tervezett beruházás várható jövedelemezőségét. Munkánk során vizsgáljuk a befektető által elvárt „kockázati felár” meghatározásának módját. Áttekintjük, hogy számítások elvégzésével hogyan tudunk segítséget nyújtani a befektetők számára az optimális döntés érdekében.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 21-27
DOI: 10.24387/CI.2024.3.4

Az automatizálás és digitalizáció átalakítja a vállalatok működését, különösen a controlling folyamatokat. Az ipari automatizálás és robotizálás révén növekszik a hatékonyság, csökkennek a hibák és költségek, miközben javul a termelékenység és minőség. Az új technológiák, mint a mesterséges intelligencia és felhőalapú számítástechnika, pontosabb és gyorsabb döntéshozatalt tesznek lehetővé, alapvetően befolyásolva a stratégiai és operatív folyamatokat. A digitalizáció elősegíti az adatgyűjtést, elemzést és jelentéskészítést a controlling területén, míg az automatizált rendszerek, például a vállalati erőforrás-tervező rendszerek, valós idejű adatokat biztosítanak. A Big Data és mesterséges intelligencia mélyebb betekintést nyújt a piaci trendekbe és pénzügyi teljesítménybe. A modern adatvizualizációs eszközök, mint a dashboardok, javítják a döntéshozatali folyamatok hatékonyságát. Az automatizáció előnyei mellett kihívásokat is jelent, mint a munkahelyi bizonytalanság és adatbiztonsági kockázatok.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 16-20
DOI: 10.24387/CI.2024.3.3

A tanulmány fókuszában a vállalatok piaci érték meghatározásának módszerei és azok gyakorlati alkalmazásának bemutatása áll. A vizsgálat tudományos kutatásirodalom vizsgálatán és vállalatok adatainak elemzésén keresztül, pénzügyi mutatószámokkal szemlélteti a piaci szorzószámos értékelési lehetőségeket. A cikk hozzájárul ahhoz, hogy Magyar Tőzsdei Kibocsátók nyilvánosan elérhető példáin keresztül, az érintett felek, mint például befektetők, pénzügyi elemzők, egyetemi hallgatók, vállalkozók számára hasznos információk és tudásanyag álljon rendelkezésre, amely támogatja a hatékony és eredményes pénzügyi döntéshozatalt.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 9-15
DOI: 10.24387/CI.2024.3.2

A piacvezető vállalkozások nem pénzügyi jelentései ezidáig önkéntes többletinformáció nyújtásnak voltak minősíthetők, ami bizonyította ezen cégek elkötelezettségét a jövőbeni fenntarthatóság iránt. 2022-ben az Európai Tanács hivatalosan is elfogadta a Vállalati fenntarthatósági jelentésekről szóló irányelvet, amely alapján az EU-ban működő vállalatok egyre szélesebb körének kell jelentenie lépcsőzetesen nem-pénzügyi számaikról. Tanulmányunkban azokra a 2023-ban már több éve tőzsdei cégekre fókuszáltunk, amelyek törvényi kötelezettség nélkül is már ekkor ESG típusú jelentésekkel igazolták, hogy hosszú távon fontosnak ítélik ezeket a törekvéseket. Hipotézisként fogalmaztuk meg, hogy e vállalati kör piaci értékmutatói pozitívabb és egyúttal reálisabb befektetői értékítéletet tükröznek vissza a kontrollcsoportéhoz képest, amely viszont az eredményeink alapján csak a P/BV mutatóinál mutatkozott meg magas statisztikai valószínűséggel. Bár átlagosan a befektetők reálisabban ítélték meg az ESG jelentést készítő vállalatokat, összességében ezek a különbségek statisztikailag még nem voltak szignifikánsak.
XII. ÉVF. 2024. 3. SZÁM 2-8
DOI: 10.24387/CI.2024.3.1

A cikk megírásával egy olyan nemzetközi szakirodalmi szintézis megírását tűztem ki célul, amely elemzi 8 releváns forrás alapján a beruházásgazdaságossági értékelő módszereket előnyeik, hátrányaik bemutatásával egyidejűleg. A cikk elején kifejtem azokat a globális, de nemzeti szinten is megjelenő trendeket, amelyek kiemelten fontossá teszik a beruházások meglépését, viszont a jelenlegi pénzügyi bizonytalanság miatt többlet terhet helyezve a pénzügyi döntéshozókra. Miután elemeztem az előnyöket és hátrányokat mind a módszerek szintjén, majd az alapján is csoportosítva, hogy diszkontálás, vagy nem diszkontálás alapúak, következtetéseket vonok le és javaslatokat fogalmazok meg, milyen módszerek, milyen kiegészítéssel vezethetnek magasabb beruházás döntéshozatali minőséghez.
XII. ÉVF. 2024. 2. SZÁM 57-61
DOI: 10.24387/CI.2024.2.11

A hallgatók egyik legnagyobb kihívása a megélhetés biztosításának forrását megtalálni tanulmányaik befejezte után vagy akár már az alatt is. A környezeti tanulmányokat is figyelembe véve mondhatjuk, hogy a diákok fokozatosan már a középiskolai éveik idején megjelennek a munkaerőpiacon. A fejlődő országokban a 16 és 29 év közti fiatalok átlag 39%-a folytatja ezt az életmódot. (Quintini, 2015) A teljes munkaidőben való munkavégzés és az egyetemi tanulmányok párhuzamos folytatása sok időt igényel, ami a szabadidős tevékenységek terhére jelentkezik. Azok a hallgatók, akik a középiskolai tanulmányaik befejezése után egyből megjelennek a munkaerőpiacon, már nehezen lépnek ki onnan a teljes idejű tanulmányok kedvéért. Sokan ezért a levelezős képzési formát választják, vagy részmunkaidős foglalkoztatás mellett próbálnak mindkét helyen helytállni. A hallgatói jogviszony mellett többféle foglalkoztatási lehetőség közül választhatnak a hallgatók. Tanulmányunkban ezen jogviszonyokat mutatjuk be a jogszabályi előírások tükrében, megvizsgálva az egyes jogviszonyok előnyeit és hátrányait mind a munkavállaló (jelen esetben a munkavállaló hallgató), mind a munkáltató szemszögéből.
XII. ÉVF. 2024. 2. SZÁM 52-56
DOI: 10.24387/CI.2024.2.10