Fiers Tünde

A hallgatók egyik legnagyobb kihívása a megélhetés biztosításának forrását megtalálni tanulmányaik befejezte után vagy akár már az alatt is. A környezeti tanulmányokat is figyelembe véve mondhatjuk, hogy a diákok fokozatosan már a középiskolai éveik idején megjelennek a munkaerőpiacon. A fejlődő országokban a 16 és 29 év közti fiatalok átlag 39%-a folytatja ezt az életmódot. (Quintini, 2015) A teljes munkaidőben való munkavégzés és az egyetemi tanulmányok párhuzamos folytatása sok időt igényel, ami a szabadidős tevékenységek terhére jelentkezik. Azok a hallgatók, akik a középiskolai tanulmányaik befejezése után egyből megjelennek a munkaerőpiacon, már nehezen lépnek ki onnan a teljes idejű tanulmányok kedvéért. Sokan ezért a levelezős képzési formát választják, vagy részmunkaidős foglalkoztatás mellett próbálnak mindkét helyen helytállni. A hallgatói jogviszony mellett többféle foglalkoztatási lehetőség közül választhatnak a hallgatók. Tanulmányunkban ezen jogviszonyokat mutatjuk be a jogszabályi előírások tükrében, megvizsgálva az egyes jogviszonyok előnyeit és hátrányait mind a munkavállaló (jelen esetben a munkavállaló hallgató), mind a munkáltató szemszögéből.
XII. ÉVF. 2024. 2. SZÁM 52-56
DOI: 10.24387/CI.2024.2.10