A kockázatkezelés egymástól elkülöníthetô, de folyamatba szervezett lépésekbôl áll. A folyamatba szervezés és a rendszeres, ismétlôdô végrehajtás jelenti a kockázatkezelés legnagyobb értékét. A kockázatkezelési tevékenység célja nem szükségszerûen a kockázatok számának csökkentése vagy elkerülése, hanem minél magasabb szintû kockázati tudatosság elérésével a kockázatok lehetséges hatásainak minimalizálása és az üzleti döntések eredményeinek optimalizálása. A kockázatkezelési stratégiának összefüggést kell mutatnia a vállalat általános stratégiájával.
Controller Info 2013. I.évf.(12) szám 7-11.
Bevezetés
A vállalat számára kockázatot hordoz minden tényezô, amely negatív irányba tudja módosítani az adott vállalat hozamát, gazdálkodását. A pénzügyi kockázat lényegében a jövôbeli esemény bizonytalansága miatti pénzügyi pozíció értéke. Jó néhány kockázat ellen a tôkepiacon is védekezhet a vállalkozás, elsôsorban a tôzsde származékos piacain. A pénzügyi kockázat struktúrája az 1. számú ábrán látható. A származékos piacon valamely termék (tôzsdeindex, részvényárfolyam, devizaárfolyam, kamatszint, termékár) késôbbi, adott határidôre vonatkozó értékére lehet üzletet kötni. Ezért is nevezik ezt a piaci részt származékos vagy származtatott piacnak, hiszen nem önálló termékekkel folyik a kereskedés, csak valamely termék „származékával”. (G.B., 2000)
1. számú ábra: A pénzügyi kockázatok kezelése
Forrás: saját szerkesztésû ábra
Bizonyos estekben a vállalat úgy fedezheti fel kockázatait, hogy megvásárol egy eszközt és elad egy ugyanilyen értékû másik eszközt olyan arányban, hogy minimalizálja nettó pozíciója kockázatát. Ha az eszközök tökéletesen korrelálnak, akkor kockázatmentessé tehetô a nettó pozíció. A lényeg a helyes fedezeti arány (a delta) megtalálása – az egyik eszközbôl szükséges egységek azon száma, ami kiegyenlítheti a másik eszköz értékének változását. A fedezeti ügylet tehát kockázatvállalást jelent egy másik kockázat ellensúlyozására. A vállalatok számos eszközt használnak a fedezeti ügyletekhez. A következôkben olyan eszközöket mutatok be, amelyek kifejezetten fedezeti ügylet kötése céljából jöttek létre. Ezek a tôzsdei határidôs (futures), tôzsdén kívüli határidôs (forward) és csere (swap) ügyletek, valamint az opciók. A tôzsdei határidôs kötések egy eszköz vételére vagy eladására jelentenek jogot és kötelezettséget. Esetenként viszont pénzt vagy kincstári váltót kell letétbe helyeznünk annak igazolására, hogy elegendô pénz áll rendelkezésünkre az ügyletekhez. A tôzsdei határidôs piacok lehetôvé teszik a vállalatoknak, hogy tucatnyi áruról, értékpapírról és devizáról rendelkezzenek elôre. Sok vállalat számára a kamatlábak és devizaárfolyamok változásai ellen rendszeresen határidôs devizaszerzôdések vételével vagy eladásával biztosíthatják magukat. A határidôs kamatláb megállapodások (FRA) a kamatláb-változások ellen nyújtanak védelmet. Természetesen az opcióknak több típusa létezik. A legelterjedtebbek az európai ill. amerikai opciók. Abban térnek el egymástól, hogy míg az európai opciót csak az elôre meghatározott idôpontban lehet lehívni, addig az amerikai opcióra a tulajdonosa az adott idôpontig bármikor érvényesítheti eladási vagy vételi jogát.
Néhány társaság pénzáramlása rögzített. Másoké a kamatlábak, az árfolyamok, a nyersanyagárak, stb. szintjével együtt ingadozik. Ezek a jellemzôk nem mindig vezetnek a kívánt kockázati profilhoz. Egy olyan vállalat például, amelyik fix kamatot fizet hitelei után, elônyben részesítheti a változó kamatot. Ugyanakkor egy másik vállalat az euróban kapott pénzáramlását szívesen lecserélné dollár alapúra. A csere (swap) ügyletek lehetôvé teszik számunkra a kockázatuk kívánt kicserélését.
2. számú ábra: Az egységes risk management területei
Forrás: saját szerkesztésû ábra
A kockázatkezelés hipotetikus gyakorlata
A gyakorlati kutatás során bebizonyosodott, hogy vannak olyan cégek, amelyek úgy döntenek, hogy ahelyett, hogy származtatott ügyletekkel fedeznének, inkább spekulálnak. Ezek a vállalatok a nagy profit reményében vonzónak találják a származtatott ügylet által biztosított tôkeáttételt. Ez azt jelenti, hogy nem kell sok pénzt kiadni és a profit a kezdeti kihelyezés többszöröse lehet.
Magas tôkeáttételû helyzetekben a kockázatkezelés fô célja, hogy az eladósodási határral kapcsolatos kötelezettség megszegésének esélyét csökkentse, hiszen ilyenkor a túllépés jelentôsen rontaná a vállalat forrásszerzô képességét. E cél elérése érdekében a kockázatkezelés fókuszában a következôk állnak:
- a csoportszintû EBIDTA volatilitásának derivatív ügyletekkel történô csökkentése,
- az adósságállomány optimális devizamixének kialakítása.
Ezzel ellentétes esetben az alacsony tôkeáttételû helyzetekben a kockázatkezelés elsôdleges célja a tôke ráfordítási kiadások (beruházás) fegyelmének fenntartása. Emellett alternatív megoldásokat dolgoznak ki a szabad saját forrás felhasználására a pénzügyi flexibilitás növelése céljából. E cél elérését szolgálja például a kedvezôbb hitelminôsítés megszerzése vagy a finanszírozási költség csökkentése. A finanszírozási tevékenységébôl adódó fôbb kockázatok:
Hitelkockázat:
Figyelembe kell venni a szerzôdési volumeneket és a vevôk hitelképességét. Következésképpen elmondható, hogy a hitelkockázat minôsítésében ezek a tényezôk elsôdlegesek. A vállalati ellenôrzési folyamat biztosíthatja, hogy csak megfelelô pénzügyi háttérrel rendelkezô ügyfelek részére történik értékesítés és így a hitelkockázat nem haladhat meg egy elfogadható szintet.
Kamatkockázat:
A vállalatok jelentôs része a változó kamatozású hitelek kamatkockázatát kamat swap ügyletekkel fedezik. Ezen fedezeti ügyletek kamatfizetési periódusainak összhangban kell állniuk a fedezett hitelek kamatfizetési idôszakaival.
Likviditáskockázat:
A vállalatok likviditási politikája elôírja, hogy biztosítani kell a pénzügyi stratégia megvalósításához elegendô pénzeszköz, lehívható hitelkeret rendelkezésre állását.
Árfolyamkockázat:
A deviza kockázatnak három alapvetô formája van: az ügyleti kitettség, a devizakövetelések által jelentett kockázat és az árfolyamváltozások által jelentett kockázat. Az árfolyamváltozások által jelentett kockázat az egyes külföldi valutában számolt határidôs bevételek és kiadások nettó értéke. E kockázat kiszámítását a pénzforgalom meghatározására használt pénznemben végzik, nem pedig abban, amelyben azok eredetileg voltak megnevezve.
A kockázatkezelés vállalati gyakorlata
Az irodalmi áttekintés alapján látható, hogy mind a kockázatok definiálására, mind az elemzésükre (értékelésükre) és kezelésükre számtalan megoldás kínálkozik, illetve alkalmazható. Elmondható, hogy az alkalmazott hatékony, illetve kevésbé hatékony megoldások vállalat specifikusak, egyebek mellett az iparágtól, a technológiától, a szervezettôl, a vállalati kultúrától, a humán tényezôktôl függnek, ezért úgy vélem minden vállalatnak saját magának kell ismernie és értenie üzletének kritikus kockázati tényezôit. Magának kell kialakítania saját eljárását, kockázatkezelési rendszerét ahhoz, hogy hosszú távú versenyképességét meg tudja ôrizni.
Következésképpen az egységes vállalati kockázatkezelés koncepció központi gondolata, hogy különbözô – pénzügyi, mûködési, illetve stratégiai – kockázatok egy közös módszertan szerint és konszolidált módon kerüljenek számszerûsítésre, illetve legyenek kezelve és szerepeljenek a beszámolókban. Az egységes vállalati kockázatkezelés a következô három fô területbôl áll (lásd 2. számú ábra).
1. számú táblázat: Példa a mûszaki kockázatok számszerûsítése
Forrás: saját szerkesztésû táblázat
2. számú táblázat: Példa a stratégiai kockázatok számszerûsítése
Forrás: saját szerkesztésû táblázat
A koncepció lehetôvé teszi, hogy a kockázati tényezôk kiváltó okai és a különbözô típusú kockázatok természete jobban megismerhetô legyen. Ennek eredményeként a felsô vezetés is hatékonyabban tud azokra a kockázatokra fókuszálni, amelyek a vállalat eredményét szignifikáns mértékben befolyásolják, illetve meg tudja határozni, mely kockázati tényezôk azok, amelyeket „megtart” és amelyek esetében szükséges a különbözô kockázatcsökkentô módszerek alkalmazása. Látható módon keretet nyújt az üzleti folytonossági tervek, a krízismenedzsment és egyéb kockázatkezelô tevékenységek kialakítása számára, továbbá segíti az optimális kockázat-hozam jellemzôkkel bíró üzleti portfolió felépítését is, valamint biztosítja a kockázattudatosságot a legfontosabb döntéshozatali folyamatokban (pl. stratégia felülvizsgálata, tôkeallokáció). A pénzügyi kockázatok (fôként a piaci kockázatok) a „legkézenfekvôbbek” mérés és kockázatkezelés szempontjából, az ezekhez kapcsolódó módszertanok a legelôrehaladottabbak. A pénzügyi kockázatokat a következô mögöttes kockázati faktorokra lehet bontani:
Pénzpiaci kockázat
- finanszírozás költsége (hitelek)
- egyéb jegyzésárak változékonysága
Nem fizetési kockázat (hitelkockázat)
- üzleti partnerek késedelmes, illetve nem teljesítése
- kintlévôségek „minôsége”
Fundamentális kockázat (mûködési cash-flow)
- rövid lejáratú hitelek elérhetôsége
- hosszú lejáratú hitelek elérhetôsége
- üzletágak tôkehiánya
- bizonyos üzletágak szezonalitása, ciklikussága
A mûködési kockázatok lehetséges felosztása mögöttes faktorokra a következôképpen történik:
- Berendezés meghibásodása
- természeti katasztrófa
- berendezés lerobbanása
- közmûszolgáltatás kiesése
- üzemegységek száma
- szakszervezeti problémák
- IT vagy telekommunikációs rendszer leállítása
- Környezeti balesetek
- megfelelô kontroll folyamatok hiánya
- üzemegységek száma
- berendezés lerobbanása
- Logisztikai fennakadás
- felszállítói hibák (nem teljesítés, késés, kiesés)
- fennakadások a tárolásban (raktározásban) vagy a vevônél
A továbbiakban az 1. számú táblázatban kiemelnék néhány jelentôsebb mûködési kockázat típust és a hozzájuk tartozó számszerûsítendô paramétereket.
A stratégiai kockázatok is számos kockázati faktorokból tevôdnek össze, azonban a vállalat kérésére ezek közül csak a fôbb összetevôk kerülnek megemlítésre:
-
Piaci kereslet csökkentése
- makroökonómiai tényezôk
-
Piaci részesedés csökkentése
- verseny fokozódása, élesedése
- ellátási fennakadás
- földrajzi fekvés
- a márka
-
Gyengülô árszint/marzs
- nem versenyképes termékek
- a vállalat költségszerkezete az iparágakhoz képest
- kapacitásbôség a piacon
-
Növekvô költségek
- munkaerôvel kapcsolatos költségek
- beszerzési, értékesítési csatorna költségei
- a vállalati központok költségei
- környezetterhelési adó
-
Makrokörnyezeti determináció
- szabályozói megkötések.
- kedvezôtlen politikai döntések.
A fôbb stratégiai kockázattípusokhoz kapcsolódó számszerûsítendô paramétereket a 2. számú táblázatban foglaltam össze:
A teljes kockázat számszerûsítéséhez meg kell határozni minden releváns kockázati faktor valószínûségi elosztását és hatását. A kockázat számszerûsítésének módszertana egy jól meghatározott folyamat, melyhez viszont az üzlet egységek aktív részvétele szükséges.
3. számú ábra: A szükséges információk a jelentések tartalmához
Forrás: saját szerkesztésû ábra
Kockázatmérés és jelentés: konszolidált – pénzügyi, stratégiai és mûködési – kockázatok feltérképezése, számszerûsítése, elemzése. A lehetséges folyamat lépései a következôk:
-
A kockázatok mérése, modellezése és elemzése
- piaci és terv adatok gyûjtése és felülvizsgálata (ár, mennyiség, premissza, piaci áron való értékelés)
- piaci elemzések és elôterjesztések készítése (figyelés premissza, kamatperiódus megválasztása)
- a kockázattulajdonosoktól valószínûségek és kihatások gyûjtése a stratégiai és mûködési kockázatokról
- modellezés (az adatok integrálása a modellbe, Cash Flow at Risk futtatása)
- a kockázati piramis felülvizsgálata.
-
Riportok készítése és információ szükséglete (lásd 3. számú ábra)
- információszolgáltatás a tranzakciókról (jóváhagyó, ügyfél)
- havi riport a menedzsmentnek és az Audit Bizottságnak a pénzügyi kockázatokról
- negyedéves riport az üzletágak vezetôinek, az összes kockázatról.
Összegzés
A gazdasági társaságok gazdálkodási és befektetési tevékenységének meghatározó tényezôje a kockázat. Az elmúlt években különösen felértékelôdött a kockázatkezelés szerepe, a vállalat egészét átfogó teljes körû kockázatmenedzsment a vállalatvezetés központi kérdésévé vált. A kockázat fogalmára nincs egységesen elfogadott definíció, de minden megfogalmazás ugyanarról a két dologról szól: az eltérés lehetôsége a tervezetthez képest (a lehetséges kár értéke) és a valószínûség. Ez a kockázat két dimenziója. Egy adott kockázatot számtalan tényezô határoz meg, a kockázatok felmerülésének helye, típusa, hatása és kezelésének módja sokféle lehet. Fontos hogy a vállalat menedzsmentje tisztában legyen ezekkel, ugyanis felismerésük, megfelelô felismerésük jelentôsen megkönnyíti azt, hogy a legjobb választ találják meg az adott kockázat kezelésére.
A kockázat számszerûsítés eredményei felhasználhatóak a döntéshozatal támogatásában és a teljesítmény optimalizálásában, valamint több más vállalati területen. A vállalatoknak meg kell határoznia, hogy nyereségének mekkora szórását tartja elfogadhatónak, tudatában a kockázatviselési képességének és ennek figyelembevételével kell kockázat-hozam arányok tekintetében optimalizálnia portfolióját, megfelelô tôkeallokáció segítségével. A stratégiai és kockázati „étvágy” alapján az optimális finanszírozási struktúra kialakítása az egyik legfontosabb feladat. Kockázattal korrigált WACC/KPI (Kulcs Teljesítmény Jelzôk), kockázati mérôszámok használata az üzletágak részvényesi értékhez való hozzájárulásának pontosabb meghatározásához. Kockázattal korrigált teljesítmény mérése tehát azt jelenti, hogy olyan kockázat alapú Kulcs Teljesítmény Jelzôk fejlesztése és használata, amelyek biztosítják, hogy a kockázat-hozam összefüggéseket figyelembe vevô döntések szülessenek mind csoport, mind üzletági, mind egyéni szinten. Mindezen tevékenységekkel biztosítható az eszközök optimális összetétele, illetve annak megfelelô finanszírozása. A fent említettek sikeres megvalósítása esetén minden egyes vagyonelem értéke optimális lehet. Ugyanakkor megjegyzendô, hogy ugyanazon portfolió optimalizálási és kockázati étvágyhoz kapcsolódó eszközök használhatóak az egyes üzletágak hozam-kockázat pozíciójának menedzseléséhez. Kockázat-mérséklô lépések optimalizációja során a kockázati piramisból meghatározott kockázat számszerûsítések hasznosítása a mûködés és a kockázat mérséklôdô lépések tökéletesítésében javítani fogják az érintett üzletág hozam-kockázat pozícióját.
A tanulmányban vázolt egységes kockázati management modell valamennyi projektre tud kockázati mutatókat számítani (a kockázati piramis minden releváns kockázata figyelembevételével). A kockázati tényezôk konszolidált alapon történô kezelésével a modell megmutatja, hogy a különbözô típusú kockázati tényezôk hogyan befolyásolhatják az egész csoport kockázati profilját. Ezen túl lehetôvé teszi az egyedi projektek és az üzletágak teljesítményének pontosabb, kockázat-hozam alapú kiértékelését. Pozitív mellékhatásként mindez a kockázattudatosságot is erôsíti a szervezeti kultúrájában, ami a részvényesi értékre – így a tulajdonosi részvényértékre is – kedvezô hatást gyakorolhat. Az egységes vállalati kockázatkezelési filozófia (módszertan) megjelenésével megfogalmazódhat, egy olyan portfolióbázisú kockázatkezelési rendszer kiépítése és mûködtetése, amely a keletkezô összes vállalati kockázat – pénzügyi, stratégiai, mûködési – kezelését, minimalizálását és ezáltal a vállalatok nyereségének megbízható tervezhetôségét biztosítani tudja.
Felhasznált irodalom:
- Bárczi J., Zéman Z., Tóth M., Széles Zs.,: Key Indices of financial controll. Economy and Business. International Scientific Publications, Info Invest 2008., 2/1., Bulgária pp. 571-575.
- Bernstein, Peter L. (1998): Szembeszállni az istenekkel – A kockázatvállalás különös története
- Bozsik Sándor (2013): Költségek eltéréselemzése a termelô vállalatoknál. Controlleri Info, Copy&Consulting Kft. 2013/10.szám pp. 12-19.
- Böcskei Elvira (2010): Az eredménykimutatás információtartalma – a controlleri munkához nélkülözhetetlen ismeretek. A Controller, Ecovit Kft. 2010. 7-8.pp.11-16
- Böcskei Elvira (2012): Pénzügyi eszközmenedzsment a controlling szolgálatában. A Controller, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. 2012/6-7. pp. 7-10.
- Böcskei Elvira., Bachusz Norvert: cash-flow kimutatás szerepe, jelentôsége a controlleri munkában. A Controller, Ecovit Kft. 2011/4. pp.7-12.
- Böcskei Elvira: Számviteli és controllingfeladatok az önköltségszámítás kialakításakor. A Controller, Ecovit Kft. 2007. július pp.1-5.
- Brealey-Myers (2005): Modern vállalati pénzügyek, 805-839.o.
- Dr. Galambos Péter – Dr. Fekete István (2005): Kockázatelemzés
- Dr. Janza Péter: Kockázatelemzés és ellenôrzés alapja, Ellenôrzési Figyelô 2005. 1. szám. 13-18 o.
- Forgácsné Kovács Erzsébet (1998): A kockázatkezelés alapvetô fogalmai és módszerei. Pénzügyi és biztosítási esettanulmányok 119-134.o.
- Hoványi Gábor: Kockázat és kockázatmenedzsment a szférában; Vezetéstudomány újság XXXVII. évf. 2006. 3. szám 2-16. o.
- Kerner István: Kockázatvállalás – óvatosan, beszélgetés Szász János professzorral; Élet és tudomány 2005/6. szám: 166-169.o.
- Kiss Árpád., Stion Zsuzsa (2013): A tiszta, független könyvvizsgálói jelentés, mint kommunikációs eszköz. Contorller Info, Copy&Consulting Kft. 2013/8.szám pp.18-29.
- Musinszki Z. (2013): Költség-e a költség? Költségek a vezetôi számvitelben. Controller Info. I. évf. 2013/2 2-8.o., 14.,
- Nagy I.Z. (2011) The Economic of the Tax Evasion, The Journal on Legal and Economic Issues of Central Europe, STS Science Ltd. London, Volume II. Issue 2, pp. 11-19.
- Oravecz Gy., Rózsa Attila (2013): Belsô költség – és teljesítmény-számítási rendszer kialakítása nyomásos öntödében I-II. rész. Controller Info, Copy&Consulting Kft. 2013/8 szám pp. 35-42. 2013/9 szám pp 25-30.
- Rózsa Attila (2013): pénzügyi controlling, avagy a devizás ügyletek árfolyamkockázatát csökkentô lehetôségek a vállalkozásoknál. Controller Info, Copy&Consulting Kft. 2013/11. szám pp. 2-8.
- Szemán Judit (2013): A válság hatása a magyar vállalatok tôkeszerkezetére különös tekintettel a hitelállományra. Controller Info, Copy&Consulting Kft. 2013/10.szám pp. 20-26.
- Wolfram Steiner: Kockázatkezelés – A nemzetközi üzemgazdálkodás új területe; Számvitel, adó, könyvvizsgálat újság 2000/7-8 szám: 356-357.o
- Zéman Z, Fónagy-Árva P, Tóth M (2006c): A tôkeköltség szerepe a vezetôi számvitel többperiódusú számítási és mérési módszernél. Controlling: Zeitschrift fur erfolgsorientierte unternehmenssteuerung II.évf/6.: pp. 5-8.
- Zéman Z, Komáromi K (2009): A pénzügyi ellenôrzés szerepe a vállalkozások teljesítményének megítélésében. Pénzügyi Szemle/Public Finance Quarterly 1: pp. 23-45.
- Zéman Z., Gácsi R., Lukács J., Hajós L., (2013b): Management control system in banks, BIATEC 21: (6) pp. 14-17.
- Zéman Z., Laskai A., (2013c): Pénzügy menedzsment, mint stratégia-taktikai útvonaltervezô, Controller Info 9: pp.14-19.
-
Zeman Z., Szabó Z., Bárczi J. (2012): The operative and strategic controlling connection with decision making. Knowledge and sustainable economic development. Pátrium Kiadó 2012. pp. 233-245
